A körforgásos gazdaság egyik célkitűzése a keletkező hulladékok minél nagyobb arányú hasznosítása. Kutatásunk motivációja az olívatermesztés során keletkező levél felhasználása, amely jelenleg nagyrészt biomasszaként hasznosul. Ez egyrészt jelentős károsanyag-kibocsátással jár, másrészt kiaknázatlanul hagyja a levelekben lévő hasznosítható vegyületeket. Hasonló problémák a hulladékgazdálkodás más területein is előfordulnak, így kutatásunk eredményei általánosabban is felhasználhatóak lehetnek. Az általunk vizsgált esetben a hulladék minőségét egy tulajdonság-vektor írja le, ami a levelekben lévő vegyületek koncentrációit tartalmazza. A hulladék véges kapacitású üzemekben kerül feldolgozásra, ahol több technológia is rendelkezésre áll. A különböző technológiák eltérően befolyásolják a keletkező termék mennyiségét és minőségét, ezenkívül alkalmazásuk különböző költségekkel jár. A feldolgozott termékeket végül a vevőkhöz szállítják, akik egyedi előírásokkal rendelkeznek a kívánt minőségről és ezért egyedi árakat fizetnek. Mivel a feldolgozott olívalevél másodlagos nyersanyag, ezért a teljes igény lefedése nem feltétel, így a problémának mindig létezik megengedett megoldása. Lehetséges optimalizálási célok a profit maximalizálása, a kibocsátás minimalizálása, illetve ezeknek kombinációja. A feldolgozási technológiák bizonytalanságot visznek a modellbe: előfordulhat, hogy a keletkezett termék minősége eltér a várttól. Emiatt megtörténhet, hogy egy terméket az eredetileg tervezett helyett más vevőnek tudjuk kiszállítani, illetve lehetséges, hogy az egyiknek sem felel meg. Így a probléma két lépésre bomlik: először a rendelkezésre álló hulladékot be kell szállítani az üzemekbe és fel kell osztani az technológiák között, majd a feldolgozott termékek minőségének megállapítása után kiszállítani a vevőknek. Ezt egy kétszintű robusztus optimalizálási modellel írjuk le, ahol feltételezzük, hogy a keletkezett termékek legfeljebb bizonyos számú megengedett termék-vevő kombinációban térnek el a várttól. A robusztus modell megoldására az általánosan használt oszlop- és vágásgeneráló algoritmust (CCG) használtuk. Az alprobléma speciális szerkezetéből adódóan a nemlinearitás komplementaritási feltételekkel megszüntethető, így jóval hatékonyabban oldható meg, mint az általánosan javasolt KKT feltételek használatával. Mivel az alproblémának mindig létezik megengedett megoldása, így minden iterációban optimalitási vágást tudunk adni a mester problémához.